Hajnalodott. Lilu egyedül volt...teljesen egyedül. Kiment a sátorból és egy alakot látott,ki lovon érkezett. Hunyorítva se látta arcát. Egyre közelebb és közelebb ért. És akkor meglátta azt a személyt kitől annyira félt...
- Paris? Hiszen te meghaltál...
- Nem! - ugrott le lováról Paris és egy késsel közeledett Lilu felé...
- Mit akarsz? - hátrált Lilu
- Megölek hogy tudja Achilleus mi az a fájdalom...
- Miről beszélsz?
- Mikor azt hitte hogy engem talált el tévedett. Felém repült a dárda de én időbbe elhajoltam így a halálos lövés nem engem hanem Helenét érte.
- Mi?Ezt nem hiszem el!
- Pedig hidd csak el! Most végzek veled...
Lilu elkezdett rohanni az egyik ló felé Paris az ő lovva felé és elindult Lilu irányába:
- Nem ölhetsz meg!
- Miről beszélsz? Azt teszek amit akarok!
- NEM! NEM!
- Hol van most a hősöd aki megvéd?
- Nem tudom! De nem is fontos!
- Én tudom épp az egyik sátorban láttam mikor jöttem egy másik nővel...
Liluban megállt az élet:
- Hazudsz!
- Én soha nem hazudok!
A lovak egyre gyorsabban vágtattak. Paris dühös volt akár egy felbőszitett bika. Lilu pedig olyan keserű volt mint egy rossz bohóc... Egyszer csak egy lány ugrott rá Paris-ra aki lebuckázott a lóról. Lilu leállította lovát és visszament.
- Pilleus?
A lány felnézett.
- Lilu?
- Pilleus te örült lány! Hát ide is eljöttél?
- Igen de csak azért mert megakartam nézni milyen az az álom férfi akiről meséltél. Ő az?
- Öh....nem! De nyugodtan a tiéd lehet...
- Jóképü! - fordult rá Parisra Pilleus és úgy nézte meg. Paris olkyan rémült volt hogy fülig elpirult. Mivel a lány nagyon szép volt. Válláig érő szőkésbarna haja volt kék szeme. - A nevem Pilleus. Neked mi a neved kedvesem?
- Pa...pa..Paris!
- Isten hozott! Honnét jöttél?
LIlu kuncogott és Paris helyet ő válaszolt:
- Ő Trója egyik ifjú trónörököse...
- ÚRISTEN! - Pilleus olyan gyorsan lepattant Parisról hogy az megnyikani se tudot.
- Mi baj? - kelt fel a földről Paris
- Nekem menni kell! - Pilleus ahogy jött úgy távozott

                                 FOLYTATJUK!